2012. augusztus 17., péntek

ITTHONRÓL KICSIT HAZAMENNI

Átütő kishegyesi siker a békészentandrási VI. Sport- és Vitamin-napokon

Amikor a verőfényes délutánban Kishegyes község küldöttségének kocsijai bekanyarodtak a
testvérfalu, Békésszentandrás térségébe, szemünk önkéntelenül a Körös-parton álló monumentális
András-keresztet kereste, Lóránt János Demeter világhírű szobrászművész, a település szülötte és
díszpolgára szívet dobogtató alkotását. Mert évszázadok múltával is hazajöttünk ide, azoknak az
utódaiként, akik a jobb élet reményében 1769 tavaszán leköltöztek a kiváló termőföldjéről híres
Bácskába, a gyönyörű Körös folyó helyett az akkor még tiszta vizű, halban bővelkedő Bácsér (ma
Krivaja) patak partjára.

Ünnepségekre megyünk és jövünk egymáshoz 1969, a kapcsolatok felvételének éve óta,
olyanokra, mint Békésszentandráson november végén az András-nap, februárban a farsangi bál,
nyaranta pedig a ligeti rendezvények és a Sport- és Vitamin-napok, vagy Kishegyesen márciusban a
falu napja, nyáron a magyar szabadságharc utolsó győztes csatájának az évfordulója, illetve ősszel a
Csépe-napok, amelynek központi rendezvényét nyitotta már meg a szentandrási születésű Bagi Istán
alkotmánybíró is, és tartott rajta előadást az ugyancsak onnan elinduló országgyűlési képviselő, volt
tatabányai polgármester, Bencsik János…

Most a VI. Sport- és Vitamin-napokra hívott meg bennünket Sinka Imre polgármester, s amikor
megérkezünk a Bencsik Mihály Sporttelepre, már jön is elébünk köszönteni bennünket és jó ebédre
invitálni. Ami küldöttségünk tagjainak azonnal feltűnik, az a bensőséges szívélyesség, amellyel az
ízletes babgulyást az önkormányzat vezető tagjai (dr. Olasz Imréné jegyzőasszony és beosztottjai)
felszolgálják, poharainkba pedig maga a polgármester tölti az italt. Hiányolják nagyon dr. Celuska
Frindik Erzsébet kishegyesi polgármester-asszonyt, aki más fontos elfoglaltsága miatt most nem
lehetett jelen, ám üzente, hogy hamarosan pótolni fogja az elmaradt látogatást.

A sportpályákon már nagyban folyt a készülődés az V. Szentanrás Kupa lábtenisz versenyre,
a II. Vitamin-kupa kispályás labdarúgó bajnokságra, amelyeket aztán a Kishegyes község fiatal
futballistáiból összeállított válogatott tagjai kivétel nélkül mind megnyertek, így (vasárnap délutáni)
hazaérkezésünkkor -- a tiszteletükre rendezett alkalmi fogadáson -- ünnepélyesen átadhatták a
két sportág aranyérmét és az összesítés aranykupáját is dr. Celuska Frindik Erzsébet polgármester-
asszonynak.

A rendezvény keretében kiváló együttesek (Monotone Rt., Szkítia, Gazember, NEXT, Prognózis)
szabadtéri koncertjein vehetett részt a nagy számú közönség, úszóversenyekben és a gyermekek
ügyességi játékaiban gyönyörködhetett. A hatalmas teret körbehatároló sátorokban az egyes civil
szervezetek és intézmények terített asztalainál kóstolgathatták a jelenlevők a körös-parti főzőverseny
bográcsosait és az asszonyok konyháiból kikerülő finom süteményeket. A civil szervezetek sátraiban
régi ételkülönlegességekkel, főtt kukoricával, gyümölcsökkel is traktálták a vendégeket.

Aki attrakciókra vágyott, megtekintette a Szegedi III. Honvédzászlóalj Hagyományőrző
Egyesület tisztavatóval egybekötött bemutatóját, a sárkányhajtó-versenyeket, hallgathatta a
Chován Kálmán Alapiskola tangóharmonika-zenekarának játékát, megtekinthette Cseh Adrienn és
Nagy Róbert színművészek Operettvarázs című előadását, az erős emberek küzdelmét, a Vértessy
Tánc--Sport Egyesület bemutatóját, és értékes nyeremények megszerzésében reménykedhetett
a tombolasorsoláson, illetve irigykedhetett azokra, akik azokat hazavihették. A Disco Ervinnel
elnevezésű nyílt téri diszkó a fiatalokat csalogatta bele a hajnalba nyúló éjszakába.

Sok más kísérő program szolgálta az érdeklődők szórakoztatását: volt méhészeti bemutató,
kirakodóvásár… Kajakok várták az evezni vágyókat, a Lovas Egyesület megkocsikáztatta a „száguldás”
szerelmeseit, a gyermekek pedig egész nap az ugrálóvárban és vidámparkban játszhattak.

A kishegyesi önkormányzat képviselőit és a sikeres sportolókat két napon át étel, ital és kedves
szavak-mosolyok várták a békésszentanrási önkormányzat sátrában. A vidám hangulatban fogalmazta
meg Sinka Imre polgármester a közös szándékot: a két testvérközösség kapcsolatát szívósan és
örömmel (együtt-ünnepléssel, egymás szellemi produktumainak a kölcsönös megismerésével, a sport
lelket nemesítő hatásával és a családok barátkozásával) tovább kell erősítenünk!

CSORDÁS Mihály
A délvidéki Kishegyes község elöljárói Sinka Imre békésszentandrási
polgármesterrel

Dr. Olasz Imréné jegyzőasszony és segítői a kishegyesi futballcsapat tagjaival, akiket
vidámságuk miatt gyorsan megkedveltek

Minden díj (az aranykupa, a két aranyérem és az emléklapok), sőt a polgármestertől kapott
ajándékkosár is a kishegyesi polgármester-asszony irodáját díszítik

Kishegyes község küldöttsége


A hosszú út után a békésszentandrási Bencsik Mihály Sporttelepre érkezve
jólesik az ebéd és az üdítők

2010. július 27., kedd

Amit csak a Te szemed lát…

Örök búcsú a Csorba Pistától


Megállapítottuk Veled igen régen, kedves barátom,
Pista: kishitű, egymásra mindig irigy, különös népség vagyunk
mi ezen bácskai és bánáti rónán… Te azonban felülemelkedtél
ezen „a mai kocsmán”, s olyanná tudtál lenni, amilyenek
mások csak kevesen körülötted: egyenesnek, mérhetetlenül
bátornak és nagy igazságérzettel megáldottnak… Talán
sokan észre sem vették ezt Nálad, amikor vidáman sziporkázó
szójátékaidba bocsátkoztál, s rövid tőmondataiddal telibe
találtad a sokak által rejtett, általad pedig megsejtett lényeget…
Őrző voltál sorsod által kijelölt posztodon. Édesanyád
meg Apád bölcsességéről meséltél éjfélbe nyúló
beszélgetéseinkben, a bánáti falusi emberek tiszta, lélek
irányította életéről… Az ő sorsuk volt az igazi témád, és az e
sorsokat tönkretevő hatalmasságok viselt ügyei, amelyeket oly
kivételes tehetséggel fűztél bele történeteid cselekményébe…
Németh Istvánnal együtt immár újságírásunk doyenjének
számítottál, csak Téged nem mertek állandóan közölni a
szerkesztők, olykor hosszabb időszakokra is megfeledkeztek
Kedves Pistám, pedig be tudtál örülni a csak általad
felfedezett lényegnek!, és – miként Matuska Márton írta szép
nekrológjában – az általad megszerzett fontos híreknek…
Vérbeli újságíró voltál, de a lélek rejtett tájain is biztonsággal
mozgó beszélgetőtárs és publicista, a nagy tettek súlyát
megérző kolléga, és a példaképeire haláláig felnéző örökifjú
szerkesztő. Hozzád képest kölyökként lettem Savović
Margit és Vlaovics József elűzése után a főszerkesztőd, de
amikor csupán három évvel később tizenötödmagaddal az
utcára vetettek volna a mai 2-3000-es példányszámú Hét
Napot uraló volt kollégáink, bepárásodó szemmel mondtad
nekem: „határozottságoddal, rendíthetetlenségeddel Te
tartottad bennem a lelket!” Pedig semmi különöset sem tettem,
csak az azóta már a pártjából is kizárt „legnagyobb magyar”
parancsára és cinkos csicskásai nyomására nem dobtalak az
utcára sem Téged, sem senki mást a „továbblépők” névsorából
kihagyott idősek és betegek közül. Egyetlen nevet kínáltam fel
nekik likvidálásra: a magamét.
Nehéz küzdelmeket vívtunk meg együtt, Pistám, és jó volt
Téged mindig magam mellett tudnom a harminc-, negyvenezres
példányszámú régi 7 NAP szerkesztőségében, és későbbi
telefonbeszélgetéseinkben is, amikor már a váratlanul és
ismeretlen irányból rád rontó kórral küzdöttél. Lélekben mindig
gazdagabban fejeztük be beszélgetéseinket. Egyszer aztán
sírva felhívtál egy éjszakán, és örökre elbúcsúztál tőlem.
Mondtad, csak a Családtól és tőlem, az igaz baráttól, akiével
szinte egy volt a sorsod… Megvallom: sírtam én is azon az
éjszakán, sokáig még beszélgetésünk befejezése után is, és
zaklatottan kapaszkodtam a véletlenbe… Habár akkor még
megmentettek Téged az orvosok és meghosszabbították
hónapokkal az életedet, benned és bennem ez a búcsú
végleges maradt. S pontosan azt mondtad, amit halála előtt az
Édesanyám: „De jó veletek, de jó lenne még élni!...”
Aztán belenyugodtál a megváltoztathatatlanba, s
higgadt hangon jegyezted meg: mindenkimet biztonságban
tudok! S ekkor felemelted a hangod: MERT AZ ÉN
GYERMEKEIM SZERETNEK DOLGOZNI!...
Anekdoták, sajátos történeteid sorjáznak agyamban. A
megértés és a szeretet szép metaforái, amelyek könyvemhez
írt utószavadból szólnak az olvasóhoz. Valaki megjegyezte
nekem: „Jobban ismersz Te engem abban az esszédben, mint
én saját magamat.” Igazuk volt: vannak ennek a mi délvidéki
szegény kis világunknak dolgai, amelyeket -- karcolataidon
és cikkeiden keresztül -- csak a Te szemed lát… Nem valós
események ezek, nem posztmodern víziók, és nem is a népi
írók tűzben lángoló indulatai, hanem a bennünk lakozó érzések,
tudás és tapasztalatok…
A Te szemed látja tovább világunkat. Szemed,
amelyet – éppen most, budapesti és szarvasi tartózkodásom
idején -- örökre lehunytál. De -- látod – megrövidítettem
ott tartózkodásomat, és hazajöttem utolsó búcsúzásunkra.
Legyen hát könnyű és szép az álmod, amelyet oly gonddal
őrzött, és őriz most már az idők végezetéig Erzsi, a
feleséged, aki betegségedben az őrzőangyalod tudott lenni!
Búcsúzom hát Tőled, Pistám, ahogy esténként a
telefontban szoktunk búcsúzni egymástól: „Az én Istenem
legyen veled!” Most már mindörökké!