AZ ANDRÁS-KERESZT GYÖKERÉNÉL

AZ ANDRÁS-KERESZT GYÖKERÉNÉL

Azzal az emberöltőkön túlhatoló, szinte misztikus vággyal és kíváncsisággal közeledtem Békésszentandráshoz a vizek között kacskaringózó úton, hogy őseim-elődeim honát láthatom három évtized után újra; a kishegyesiek áttelepülésének kétszázadik évfordulóján a Körös partjára érkező autóbusznyi  küldöttség tagjaként ugyanis jártam már itt, sőt egyetemista- és diáktársaimmal be is mutattuk szülőfalunk íróit egykori származáshelyünk rajongó közönségének.
A rajongás persze nemcsak nekünk, ott jelenlevőknek és a tízegynéhány, többé-kevésbé ismert írónak szólt, hanem minden kishegyesinek, akinek ősei a köröző vizek vidékéről indultak el hosszú vándorútjukra 1769 tavaszán, mivel Bácska egyik csábító szépségű völgykatlanában, a Bácsér (ma Krivaja) patak partján ingyenes házhelyet, szérűt, rétet és szántóföldet ígértek nekik. A zsíros, jó földek művelői aztán kétszáz év múlva nem tudtak ellenállni a belső kényszernek, hogy visszalátogassanak az atyai házba.

S nem is Szentandrást látom már a bevezető kanyar után, hanem égi tüneményként a Holt-Körös jól kiképzett kicsiny öblében a fényárban úszó hatalmas András-keresztet, Lóránt János Demeter monumentális alkotását, amelyet a nagyközség emelt a millennium és a kereszténység 2000. évének tiszteletére, és amely mellett ott a sziklakert, a kárpát-medencei Szentandrás nevű települések köveivel.
Sok csodát láttam életemben, de ilyet még nem: a szemem láttára kezdi el növeszteni gyökereit az András-kereszt, amelyet felavatnak és megszentelnek, s amely nem is magasodik fölénk, egyszerű halandók fölé, hiszen lent van az öbölben, mi pedig felette állunk.
Semmiben sem olyan, nem is lehet olyan ez a kereszt, mint a Jézusé volt: még a vértanúságban is létezik alázat! A keresztények üldözésének idején a görögországi Patrasz városában, amikor megfeszíteni akarták Andrást, maga kérte: X alakú keresztre feszítsék, mert nem méltó az olyanra, amilyenen Jézus halt meg. Olvasom a nagyközség templomának főoltárképén: a megfeszített apostol az egybegyűlt tanítványoknak két nap nem szűnt meg prédikálni!
Tiszteletkör a gyökerek körül és valami nagy egység megteremtése ez a két nap: táborozás származásunk szentélyében. Itt Baráti Szövetséget alakítottak az innen elszármazottak bevonásával, fogadták a Szent András nevét viselő települések küldötteit, millenniumi zászlót adtak át a templomban, emlékhelyet szenteltek fel és emlékmű-díjakat osztottak ki… Itt egybetartanak egy kicsiny mesevilágot!
Amikor hazaindulok, s haladok már a kacskaringós úton, félve nézek oda az András-keresztre: talán csak álom volt… De nem: ott áll a reája omló fényben elmozdíthatatlanul. Mind mélyebbre ereszti a gyökereit.
                                                                                  CSORDÁS Mihály

(7 Nap, 2000. december 13.)
(Szentandrási Híradó, Békésszentandrás, 2000. december)
(Nyugati Magyarság, Kanada, 2001. január-február)
(Magyar Napló, Budapest, 2002. május)