Tanárai az íróról



CSORDÁS MIHÁLYRÓL

    Már előre tudom, hogy mindig jóleső érzés, élmény lesz találkozni Csordás Mihállyal. Írásaiban és közvetlen emberi magatartásában annyira helyettem beszélt, helyettem viselkedett így vagy úgy, hogy most a búcsú pillanatában úgy érzem: én leszek kevesebb, ha elmegy.



    Négy éven át tanítottam. Most utólag külön elégtétel számomra az, hogy már az első osztályban a felfedezés örömével kezdtem figyelni, egy mindenre érzékenyen rezonáló, kifinomult emberi lelket tartottam az ujjaim között… Kifeszített húr volt, mely fényével, csillogásával is az emberhez, az emberért beszélt, nemcsak a hangjával. Most is szívesen emlékszem arra az írásbeli dolgozatára, amelyet még első osztályban írattam: „Tündöklik, mint a gondolat maga \ a téli éjszaka”. Csordás Mihály már akkor így írt: „Azóta talán már nyolcszor is felcseréltük a naptárt a falon…” Meg így: „Az égen fagyos csillagok fénylettek, és csillagok ropogtak a talpunk alatt is”. Megéreztem, hogy ezen a húron csak az játszhat, aki maga is méltó arra a szép szóra: ember.
                                                                                             Tóth Ferenc
                                                                                 középiskolai magyartanár
    Bácstopolya, 1969.







TANÍTVÁNYOMRÓL

    Csordás Mihály irodalomtanár munkáját négy esztendőn keresztül figyelhettem. Egyetemünk hallgatója volt, látogatta óráimat, részt vett a szemináriumokon, nálam szigorlatozott, és hozzám írta szakdolgozatát is.


    A szemináriumokon sokirányú tájékozódása, kitűnő problémaérzéke jelezte kiemelkedő képességeit; az irodalom mellett a filozófia, a nyelvtudomány, a stilisztika, a színház és a film kérdései is foglalkoztatták. A felmerülő kérdésekben gyorsan, helyesen tájékozódott, mindig megtalálta azt a gondolati magaslatot, ahonnan az apróbb részleteket is át lehetett tekinteni. Szigorlatán is örömmel győződtem meg jó anyagtudásáról és gondolkodásának átfogó erejéről.
    Felkészültségéről szakdolgozata is fényesen beszélt. Nehéz feladat megoldására vállalkozott: az újabb jugoszláviai magyar kritika vizsgálatára (A jugoszláviai magyar kritika új törekvései). Noha korábbi, tudományos igényű tanulmányokra nem támaszkodhatott, munkáját eredményesen végezte, a magyar és délszláv, sőt a korabeli egész világirodalomban tájékozottan fogalmazott. Számos megállapítását véglegesnek fogadhatja el az irodalomtörténet. (…)
                                                                                                  Czine Mihály
                                                                                                egyetemi tanár,
                                                                                 az irodalomtudományok doktora
    Budapest, 1974. augusztus 26.