CSORDÁS MIHÁLYRÓL
Már előre tudom, hogy mindig jóleső érzés, élmény lesz találkozni Csordás Mihállyal. Írásaiban és közvetlen emberi magatartásában annyira helyettem beszélt, helyettem viselkedett így vagy úgy, hogy most a búcsú pillanatában úgy érzem: én leszek kevesebb, ha elmegy.
Négy éven át tanítottam. Most utólag külön elégtétel számomra az, hogy már az első osztályban a felfedezés örömével kezdtem figyelni, egy mindenre érzékenyen rezonáló, kifinomult emberi lelket tartottam az ujjaim között… Kifeszített húr volt, mely fényével, csillogásával is az emberhez, az emberért beszélt, nemcsak a hangjával. Most is szívesen emlékszem arra az írásbeli dolgozatára, amelyet még első osztályban írattam: „Tündöklik, mint a gondolat maga \ a téli éjszaka”. Csordás Mihály már akkor így írt: „Azóta talán már nyolcszor is felcseréltük a naptárt a falon…” Meg így: „Az égen fagyos csillagok fénylettek, és csillagok ropogtak a talpunk alatt is”. Megéreztem, hogy ezen a húron csak az játszhat, aki maga is méltó arra a szép szóra: ember.
Bácstopolya, 1969.
TANÍTVÁNYOMRÓL
Csordás Mihály irodalomtanár munkáját négy esztendőn keresztül figyelhettem. Egyetemünk hallgatója volt, látogatta óráimat, részt vett a szemináriumokon, nálam szigorlatozott, és hozzám írta szakdolgozatát is.
A szemináriumokon sokirányú tájékozódása, kitűnő problémaérzéke jelezte kiemelkedő képességeit; az irodalom mellett a filozófia, a nyelvtudomány, a stilisztika, a színház és a film kérdései is foglalkoztatták. A felmerülő kérdésekben gyorsan, helyesen tájékozódott, mindig megtalálta azt a gondolati magaslatot, ahonnan az apróbb részleteket is át lehetett tekinteni. Szigorlatán is örömmel győződtem meg jó anyagtudásáról és gondolkodásának átfogó erejéről.
Felkészültségéről szakdolgozata is fényesen beszélt. Nehéz feladat megoldására vállalkozott: az újabb jugoszláviai magyar kritika vizsgálatára (A jugoszláviai magyar kritika új törekvései). Noha korábbi, tudományos igényű tanulmányokra nem támaszkodhatott, munkáját eredményesen végezte, a magyar és délszláv, sőt a korabeli egész világirodalomban tájékozottan fogalmazott. Számos megállapítását véglegesnek fogadhatja el az irodalomtörténet. (…)
Budapest, 1974. augusztus 26.
