HAZATÉR, KI PIHENNI VÁGYIK
Óriási számú közönség előtt az aradi tizenhármak napján megtartották a Fehér Ferenc,
Herceg János és Urbán János, meg a négy évtizeddel ezelőtti helybeli értelmiségiek és közéleti
személyiségek által létrehozott tradicionális Csépe-napok zárórendezvényét, szentmisén vettek
részt, majd megkoszorúzták a magyar szabadságharc emlékművét
A magyar szellemi hagyományokhoz, tematikai sokrétűséghez és az egész Kárpát-medence
művészeti értékeihez eltántoríthatatlanul ragaszkodó értelmiségiek, az őstehetségnek tartott
parasztköltő rokonsága (Hinteregger Márta, Csépe unokahúga, Németországból szülőfaluja honlapján
üdvözölte a továbbfolytatásra tett erőfeszítéseket) részvételével, és a manifesztációt fenntartás
nélkül támogató önkormányzat igen tiszteletre méltó kiállása mellett nagy sikerrel megtartották
az immár négy évtizede múltú Csépe-emléknapok zárórendezvényét. A magas színvonalú,
változatos tudományterületeket érintő találkozón dr. Fodor Katalin, a budapesti Eötvös Loránd
tudományegetem nagy tekintélyű tanára Csépe Imre prózájának tájnyelvi vonatkozásairól értekezett,
dr. Lábadi Károly, az eszéki egyetem magyar tanszékének alapító professzora a szlavóniai magyarság
szellemi értékeiről és megmaradásának feltételeiről tartott filmvetítéssel illusztrált remek előadást,
dr. Zelliger Erzsébet, ugyancsak a budapesti ELTE szakmai körökben elismert tanárnője (akinél még
e sorok papírra vetője is vizsgázott egykoron a neves tanintézet hallgatójaként) pedig az említett
egyetem nyelvészeti szakkörének szerémségi nyelvjárásgyűjtő útjáról beszélt.
A világ számos tájáról (természetesen elsősorban községünk mindhárom falujából, azután
a vajdasági helységekből, Magyarország számos településéről, Horvátországból, Ausztriából és
Németországból) érkezett érdeklődők nemcsak a tartalmas előadásokat élvezhették, hanem a vers-
és prózamondók produkcióit is. A kishegyesi származású írók és költők műveit két kiscserkész,
Kratok Rebeka és Papp Elemér, majd a tehetségét számos alkalommal bizonyító Fontányi Emília és
a profi előadónak számító, Radnóti Miklós-díjas (bácstopolyai) Verbászi Betty adta elő. A szervezők
feltett szándéka, hogy -- megszívlelve az illető alkotók nevét egybegyűjtő Vigh Rudolf író és költő
javaslatát – ezeknek az íróknak és költőknek emléktáblát állítsanak a falu központjában, amely
indítványozást az önkormányzat is egyértelműen támogatja.
Élvezettel hallgathatták hát a jelenlevők Csépe Imrének, a száz éve született Dudás Kálmánnak,
a második világháború borzalmait átélt dr. Csabai Istvánnak, a betegsége miatt eljönni nem tudó, de
a rendezvény megtartásának szívből örülő Németh Istvánnak, szülőfaluja szeretett díszpolgárának, a
Kalocsán még Matisa László és jómagam látogatását súlyos betegen is fogadó és nekünk interjút adó
Cziráky Imrének, az Amerikában is csak szülőfalujára gondoló Skallák Illésnek (akinek Budapesten
jelent meg Vallomások című könyve), és a Magyar Szó novellapályázatának megnyerésével
egyértelműen magát prózaírásunk és költészetünk élvonalába felküzdő Vigh Rudolfnak, Kishegyes
díszpolgárának a verseit és prózáját, kiváló előadók tolmácsolásában. (A többiek a ránk következő
emléknapokon kerülnek sorra.)
A rendezvény megnyitására hetekkel ezelőtt Nikowitz Oszkár magyar nagykövetet kérte fel
a szervező, ám mivel neki Elemérre kellett mennie a nemzeti gyásznap alkalmából, ígéretet tett
arra, hogy maga helyett valaki mást küld Kishegyesre. Korsós Tamás szabadkai főkonzulra gondolt,
aki azonban balesetet szenvedett, törött bordákkal ágyba került, így helyettük dr. Juhász Dezső
intézetigazgató egyetemi tanár, az ELTE nyelvészeti tanszékeinek a vezetője helyezte el az emlékezés
koszorúját Csépe Imrének a könyvtár falán elhelyezett emléktáblájára. Kishegyes község nevében
dr. Celluska Erzsébet községi elnökasszony és Vladimir Lopičić elnökhelyettes koszorúzott, majd a
Európai Dél-Alföldi Regionális Alapítvány képviseletében Ferenczi Ildikó elnökasszony, az Eötvös
Loránd Tudományegyetem nevében pedig dr. Zelliger Erzsébet egyetemi tanár.
Megnyitó beszédében mondotta dr. Celluska Frindik Erzsébet: „Mindig jó és nemes érzés a
fárasztó hétköznapok után a szellem, a tudás és a művészet világába kirándulni, és mi ezt tesszük
most itt a saját községünkben, amely besugározza a világ minden pontját, ahol magyarok és a magyar
kultúra iránt érdeklődők élnek, akik akár eredetiben, akár fordításban olvassák községünk íróinak
műveit, azután csodálják képzőművészeink alkotásait, kiváló zenészeink, énekeseink, szavalóink,
prózamondóink és népi táncosaink teljesítményeit… Mert mint nagyra értékelt akadémikusunk, Bori
Imre, az emlékbizottság egyik múltbeli elnöke mondotta és írta le egykoron: „tehetségtermő táj ez,
ahol garmadával születnek a kiváló elmék”. Közülük való az őstehetségnek tartott Csépe Imre is,
akiről a külhoni magyarság irodalmát legjobban ismerő kiváló egyetemi tanár, a magyar irodalom
utazó nagykövete – aki egyszer Csépe Imréről tartott előadást nálunk, aztán egy évtized múlva a 100
éve született Dudás Kálmánról – , Czine Mihály irodalomtörténész is elismerően írt, őt Veres Péterhez
és Szabó Pálhoz, a népi irodalom kiemelkedő alakjaihoz hasonlítva. (Csépe egyébként többször
találkozott is Veres Péterrel, aki meglátogatta őt itt a Bácskában.)”
A színház előcsarnokában a közelmúltban elhunyt Csernus László emlékkiállítását, Fekete
Kormos Kinga festményeinek tárlatát, Fürsztner Etelka kézimunkáit és Sípos Mihály fafaragásait
csodálhatta meg a közönség, amelyet dr. Szőke Anna kalauzolt el a sok értékes alkotás között.
Szentmisén vettek részt ezután a 41. Csépe-emléknapok központi ünnepségének vendégei,
majd kivonultak a Nyugati Temetőben levő monumentális emlékműhöz, és az aradi tizenhárom
vértanúra emlékezve megkoszorúzták azt. Itt mondotta dr. Celluska Erzsébet: „Kishegyes község
minden lakosa nevében helyezzük el most a tisztelet koszorúját a magyarság GYÁSZNAPJÁ-n ennél
az emlékműnél, emlékezve a tizenhárom aradi vértanúra, akik között voltak tájunkról származó
emberek is, magyarok, szerbek egyaránt.
A különös véletlen hozta a szerencsés egybeesést a 41. hagyományos Csépe-napok
zárórendezvénye és az aradi tizenhárom vértanúra való megemlékezés között, mégpedig úgy,
hogy községünk polgárai, az összesereglett írók, Csépe Imre rokonsága, az irodalomkedvelők és a
községhez tartozó minden település képviselői tiszteleghetnek ez az emlékmű előtt, a Budapestről
érkezett autóbusznyi egyetemi hallgató és kedves tanáraik pedig közelebbről megismerhetik
Községünket, amely magyarországi terminológiával élve egy kistérségnek felel meg.
Hajtsunk hát fejet a mártírok emléke előtt, és tiszteletünk jeléül helyezzük el itt az emlékezés
koszorúját.”
Fülünkben ott cseng Csépe szava az idő távolából: „hazatér, ki pihenni vágyik”.
CSORDÁS Mihály
 | ||
|
 | ||
|
 | ||
|
 |
| Zelliger Erzsébet budapesti egyetemi tanár, a könyvtár emléktáblájánál |
 |
| A vendégek csoportja |
 | ||
 | |||
|
 |
| Az önkormányzat képviselőinek csoportja |
 | |||
|
 | ||
|
 | ||
|
 | ||
|
 |
 | ||
|
 |
| A résztvevők megtekintik a kiállításokat, tárlatokat |
 |
| A jelenlevők a megnyitó beszédet hallgatják |
 |
| Szegedi vendégek a szervezővel |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése